NAPI KOMMUNIKÁCIÓ

Orbán Viktor ljubljanai sajtótájékoztatója

• A magyar kormány igyekszik minél versenyképesebbé tenni az országot, mindeközben azonban egy nagy adóssághegy alól is ki kell magát ásnia. A kabinet tudja, hogy nem minden lépése hibátlan, de az egész ország érzi, egy olyan nagy munkában vagyunk, amelyet, ha már belevágtunk, mindenképpen érdemes végigcsinálnunk. Ezért fontos, hogy Magyarországon ma nincsenek nagy kormányellenes megmozdulások és nagy sztrájkok.
• Magyarország termelési központtá akar válni, iparpolitikájának alapelve ezért úgy szól: olcsóbban termelni és rugalmasabbnak lenni.
• Értelmetlenek és kudarcra vannak ítélve azok a kísérletek, amelyeket ma Európában azért folytatnak, hogy megvédjék a válság előtt felépített gazdasági-társadalmi rendszert. A baj ugyanis sokkal nagyobb annál, mint azt gondolni szokás, Magyarországon ezért nem is strukturális reform, hanem - egy bizonyos vízió szerint és politikai kompromisszumok nélkül - teljes megújulás és átszervezés zajlik.
• A szlovén-magyar kapcsolatok konfliktusmentesek, a szlovén gazdaság pedig - még ha Magyarországgal és az egész európai gazdasággal együtt nehéz időket is él át - sikertörténet.
• Bepótolunk egy évekkel ezelőtti, ám késedelmet szenvedett megállapodást, amely két, szlovénok lakta magyarországi település közötti útszakasz megépítéséről szól. Éppen hétfőn hirdetnek eredményt az építkezést érintő közbeszerzési eljárásban, az út pedig 2013-ban megépül. A szlovén és magyar határ menti települések között is szeretnénk több, közúti kapcsolatot biztosító átkelőt létesíteni.
• Magyarország büszke tizenhárom nyilvántartott kisebbségére, ez ugyanis színesebbé teszi az életet, növeli Magyarország értékét, a kormány pedig minden segítséget megad a nemzetiségek kultúrájának, nyelvének megőrzésére.
• Rossz irányba tolódott el a következő európai uniós költségvetésről szóló vita, ezért nem jött létre megállapodás a brüsszeli csúcstalálkozón. Az EU lassacskán a transzferunió irányba tolódik, mégpedig a piacival azonos felfogás következményeként, vagyis hogy minden ország kiszámolja, mennyit ad be a közös büdzsébe, mennyit vesz ki onnan, és neki kedvező eredményre törekszik. Holott az elején nem arról volt szó, hogy nemzeti alapon adunk-veszünk, kiegyenlítünk, hanem közös célok finanszírozásáról - így például a fejletlen régiók felzárkóztatásáról -, valamint arról, hogy egy olyan közös politika valósul meg, amely összességében mindenki javára válik.
• Európának a költségvetési vitában el kell döntenie: üzleti transzferunióvá alakul, vagy fenntartja, hogy elvei vannak, gazdaságpolitikai filozófiája van, bizonyos ágazatokat pedig, így többek között az említett területpolitikát és a mezőgazdaságot, közös költségvetésből finanszíroz.